Szikra

Meddig?! Hm? Meddig kell még elviselnem a fájdalmat?! Fogalmam sincs, hogy mi fogott meg benned annyira! Pedig kibaszottul nincs benned semmi érdekes! SEMMI!!!! Egy apró szikraként kezdődött, mégis elloptad a szívemet a tudtom nélkül, sőt az engedélyem nélkül! Aztán te fogtad és kidobtad a szívem a szemetesbe, s ezernyi darabra tört. Összetörten szedtem ki a szívem a kukából, csakhogy bármit csinálok, a fájdalom nem múlik. Látszatra, semmi bajom, az emberek azt hiszik, hogy boldog vagyok, de ez nem így van! Mikor egyedül vagyok, a lelkemben hatalmas az üres tér, amelyet semmivel nem tudok betömni! Sírni van kedvem, érzem. De egy csepp könny sem jön ki! Sosem hittem senkinek, aki azt mondta, hogy nincsenek már könnyei. Hülyeségnek, sőt abszurdumnak tartottam, de most…most elhiszem, mert már nekem sincs több könnyem! De ezerszer inkább sírnék, minthogy ezt a kicseszettül nagy fájdalmat elviseljem, s csak leülepedjen. Nem tudom, meddig fogom tudni még elrejteni, de egy idő múltán - ki tudja mennyi, lehet, hogy egy hónap, egy év vagy akár egy nap – kifog az egész törni valahogy!

Szánalmas vagyok! Bárki hallaná a történetem, kiröhögne! De ők nem ismerik ezt a borzasztó érzést! 
Hisz nem is ismerlek! Mégis szeretlek! Szeretlek! A szó, amit soha nem fogsz hallani tőlem, nem mintha akarnád. A szó, amely tengernyi dühhel önti el lelkemet! A szó, amelyet oly nehéz kimondanám bárkinek is. A szó amely értelmét vesztette nálam. Azonban a szeretet eltörpül a mérhetetlen gyűlöletem mellett. Próbáltam a gyűlöletem feléd irányítani,de akit gyűlölök, az nem te vagy, hanem saját magam! Saját magam, amiért hagytam, hogy megváltoztass. Egy évvel ezelőtt még egy életre való, vidám tini voltam, most pedig egy árny. Egy árny, amely észrevétlenül megy el mindenki mellett, rejtegetve az érzéseit mindenki elől, nehogy megint megsebezzék. És mégis azt tudom mondani, hogy köszönöm! Köszönöm, amiért segítettél megmutatni, hogy nem létezik igaz szerelem, szerelem első látásra… Csakis saját magunkra számíthatunk ebben az elcseszett világban. Egy apró szikra vagy, amely mostanra egy hatalmas lángcsóvaként mardossa szívemet. Egy szikra, amely romba döntött mindent maga körül.

„A félelem között, nem vezet út, mert az út, maga a félelem!”